A tanulmány hat olyan területet jelöl meg, amelyeken a háziorvosok, munkavállalók, munkaadók és a kormányzat közreműködésével javítható a mozgásszervi betegségben szenvedők helyzete a munka világában.
- A korai beavatkozás elengedhetetlen.
Megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok mutatják, hogy a hosszú munkából való kiesés általában rosszat tesz a mozgásszervi betegségekben szenvedőknek – minél hosszabb a távolmaradás a munkától, annál nehezebb a visszatérés. A korai cselekvés, lehetőleg a háziorvos, a beteg és a munkaadó közös lépései, segíthetik a mozgásszervi betegségben szenvedőket munkájuk megtartásában, egyéni igényeik és a munkahelyi elvárások összehangolásában. Néhány mozgásszervi betegnél a korai fizioterápia vagy gyógyszeres kezelés csökkentheti a betegség súlyosságát, hatását vagy előrehaladását – a diagnózis vagy a kezelés késlekedése megnehezítheti a felépülést, a munka megtartását vagy a rehabilitációt.
- A munkaképesség vizsgálata a munkaképtelenség helyett. A mozgásszervi betegek legtöbbje hasznos munkaerő maradhat, ha lehetőséget kap erre. A betegeknek nem kell 100%-osan egészségesnek lenniük ahhoz, hogy visszatérjenek a munkába – újszerű gondolkodásmóddal a vezetők értelmes munkát biztosíthatnak számukra, ami segíti teljes munakképességük visszanyerését.
- A munkakörök kreatív kialakítása a rehabilitáció kulcsa.
A vezetők változtathatnak a munka szervezésén (ideértve a fizikai környezet vagy a munkaidő egyszerű módosítását), hogy megelőzzék a mozgásszervi betegségek rosszabbodását és elősegítsék a betegek munkában maradását vagy oda való visszatérését.
- Ne csupán a fizikai tünetekkel foglalkozzunk!
A klinikusoknak meg kell érteniük az egészség bio-pszicho-szociális modelljét és a bio-medikális modell hiányosságait betegeik diagnosztizálásakor és kezelésükben, valamint annak értékelésében, hogy a munka mekkora szerepet tölt be az aktivitás megőrzésében és a kirekesztődés elkerülésében. A háziorvosok jó helyzetben vannak, hogy korai stádiumban felismerjék a mozgásszervi betegségeket.
- Az adatgyűjtés és az adatok minőségének javítása.
Magyarországon a munkaképes korúak egészségét leíró adatok minősége egyöntetűen rossz. Majdnem teljességgel lehetetlen pontos vagy átfogó képet kapni a munkából való távollétekről, a munkavégzéshez kapcsolódó munkaképesség csökkenésről és ezek okairól. Ez súlyos akadálya a bizonyítékokon alapuló szakmapolitikák megalkotásának, a szaktudás és az erőforrások célszerű felhasználásának.
- A mozgásszervi betegségek direkt és indirekt költségeinek felmérése.
Jobb mutatókra van szükségünk ahhoz, hogy a mozgásszervi betegségek társadalmi, gazdasági és munka villágára gyakorolt hatását felmérjük, ami lehetővé teszi az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás számára, hogy összetettebb módon, együttesen mérje fel és monitorozza a mozgásszervi betegségek egészségre gyakorolt és munkaerőpiaci hatását. (A mozgásszervi beteg, mint dolgozó.)