EULAR Edgar Stene Pályázat 2011

A magyar forduló nyertes pályázata

Varga Somogyi Vincéné, Dunaújváros

„Reumatológiai betegséggel élek: Hogyan segíti életemet a gyógytorna és a mozgás?”

Jelige: „…Benned a létra!”

Emlékszem a helyre. Erdélyben – Csíksomlyón- kapaszkodtunk fel a Kis- Somlyó- hegyre. Fel a Keresztúton, a Szabadtéri Kápolnához. Idősek és idősebbek. Lemaradtam. Lihegve, kimerülve araszoltam a sor végén. Már csak a hitem húzott, valahogy feljutottam a Kereszthez.

Akkor és ott fogadtam meg: tenni fogok magamért, egészségemért. Nem hagyom, hogy a betegség lehúzzon a sárba!

Weöres Sándor nekem e szavakkal „üzent”:

„Alattad a föld, fölötted az ég,

benned a létra!”

Megértettem, felfogtam nem várhatok csodákra, nekem kell lépnem. Bennem a létra!

Az első és döntő kapaszkodót Hévízen találtam meg a Reumakórházban. Kiváló orvosom már 20 éve gyógyítja „roskadt” gerincemet, kopott, fájó izületeimet. Nagyszerű egyéniségével, türelmével-a testi bajomon túl-a lelkemet is! Az általa előírt terápia során egy magasan képzett kezelőszemélyzet dolgozik rajtam, velem, értem, hogy enyhüljenek fájdalmaim, könnyebb legyen beszűkült mozgásom.

Gyógytorna vízben és szárazon, súly-és örvényfürdő, tangentor, massage valamint fiziotherápiás kezelések váltják egymást-szoros napirendben – 3 hétig. Ott tanultam meg azokat a gyakorlatokat, amelyek nekem itthon is segítenek. Mert a tornát, mozgást is tanulni kell! Remek gyógytornászom ismeri, tapintja az érzékeny pontokat, velem együtt mozgatja, nyújtja merev, kötött izmaimat. Mosolyogva buzdít, tanít, javít. Széles a repertoárja: bordásfal, függesztőágy, gimnasztika-labda, gumiszalag, csípőkorong. E jobbnál-jobb eszközök helyes használatára is megtanít. Velem örül, amikor már jobb és lazább a mozgásom. Kazettára mondja a „házi feladatokat”, amelyeket itthon is el kell végeznem napi rendszerességgel.

A hévízi kúra fénypontja számomra maga a TÓ, a benne való úszás! Nekem ez a legnagyobb segítség! Ott a vízben nincsenek fájdalmaim. Átérzem azt az örömöt, hogy működik újra minden porcikám. Ez a szárazon „nyikorgó-recsegő” szerkezet-az én gerincem-, a tóban újjászületik! Könnyűnek érzem ólmos testemet, izmaim megnyúlnak, ellazulnak. A tóban megnyugszik testem és lelkem…A második héten már jobban bírom a terhelést, a lépcsőzést, a gyaloglást.

Mi történt velem?

„Csoda nincs, de a lehetetlen előfordul”- mondja Monspart Sarolta egyik délután- ott Hévízen -az Osteoporosis klub előadásán. Tájfutó világbajnok, hiteles személyiség: saját erejéből jött ki a végzetesnek hitt betegségéből. Szemléltet, mozgásra buzdít, lelkesen magyaráz:

„Csak napi fél órát gyalogolj! Indulj el! Keress társakat, támogató közösséget! Az édesanya az egészséges életmód karmestere ”-mondja.

Nézem a teremben  magam körül  a sok „karmestert”: 98%-a idős nőbeteg, a férfiak sehol… Nem jönnek, vagy elmentek?! Mi anyák jövünk, nem adjuk fel könnyen. Elsősorban a családért, s csak utoljára magunkért: de akarunk gyógyulni!

Itthon nehezebben megy a torna, Reggelente visszahúz az ágy. A köd és a nyirkosság a csontomig hatol. Le kell győznöm magamat, mert mindig akadna valami fontosabb. Elkezdem a Hévízen begyakorolt feladatokat a szőnyegen. Enged a szorítás, egyre könnyebb a mozgás. Jól kezdődik a nap!

Tudom, hogy társakkal könnyebb a torna. Ezért kerestem egy csoportos gyógytornát, ahová már másfél évtizede járok, hetente kétszer.

Nagymamák csapata. Csak testben koptunk meg, lélekben nem. Vidáman csevegünk az öltözőben, odafigyelünk egymásra.

Gyógytestnevelő vezetőnk, „profi” szakember. Test-és lélekgyógyász. Ismeri mindegyikünk problémáját, betegségét. Tudatosan, minden izomra felépített gyakorlatsorokat végzünk szigorú fokozatossággal. Velünk tornázik, tanít, buzdít, s azonnal korrigálja mozdulatainkat. Torna közben időt szán a miértekre, hogyanokra. magyarázza az anatómiai, statikai összefüggéseket, a helyes légzés technikáját.

Mi pedig izzadunk, nyögünk, lopva figyeljük egymást, nem akarunk lemaradni társainktól. Ez a hatvanas korosztály egészséges „versenyszelleme”. Itt a titok nyitja!- mondom magamnak. Olyan mozgásos csoportterápia, támogató közösség ami „továbblök ”ha leállsz, kitartásra késztet. Türelmetlenül várjuk az óra végén a befejező-levezető relaxálást.  Sötét terem, csend, lágy, halk zene kíséri a tanárnő nyugodt mondatait:

„Fekszem a tengerparton. Jólesően elfáradtam, minden porcikámat megmozgattam. Most csak magamra figyelek, ez a néhány perc az enyém, csak az enyém. Hagyom, hogy a gondok átsuhanjanak felettem…”

Fekszünk a szivacson, elcsitul a légzésünk, megnyugszik a testünk. Mikor újra világos lesz, csupa átszellemült, kisimult arcú, elégedett, mosolygó nagymama suttogja: „De jó volt!”

Hát mégis van csoda? Van létra?

Ez az egy óra együtt, közösen, csapatban végzett torna, mindegyikünk csodája. Mákszemnyi győzelem a betegség felett. Torna után az öltözőben már vidáman szervezzük a kirándulásokat, színházlátogatásokat, előadásokat. Hasznos információkat, tapasztalatokat cserélünk. Kitárul a világ! Szaporán szedem a lábamat fölfelé a lépcsőn. Már-már futok a többiekkel a buszhoz. Otthon még fájt mindenem, most pedig könnyűnek érzem magam!  Holnap vár a masszőr, igazi mester. Csodás keze alatt oldódnak csomóim, múlik a merevségem.

Hálával tartozom neki és minden kezelőmnek, mert nem szorulok ápolásra, viszem a magam, s a családom gondját. Örülök annak, hogy még tudok segíteni másoknak!

Már én hívom kesergő barátnőmet tornára. Kezébe csúsztatom azt a cédulát, amit még Hévízen egy hívő betegtársamtól kaptam:

„Csak ne feküdj el szobád magányába,

csak ne fordulj be lelked fájdalmába,

csak el ne hidd, hogy nincs segítség,

Mert van!

Legalább EGY mindig van!”

Gyere induljunk! Ne holnap, most!

Dunaújváros, 2011.január 10.